Portugália: portugál kultúra, zene, nyelv, utazás

Posts Tagged ‘Színház

Az új évet munkával kezdte csoportunk: leporoltuk a nyárra elkészült színdarabunkat, a Gézagyereket (Háy János), és belevetettük magunkat a próbákba. Sajnos az eredeti felállás nem volt lehetséges, így ezúton is köszönjük Urfi Peti és Sérgio Gomes munkáját!

Az eredményt megtekinthetitek a Marczibányi Téri Művelődési Központban, február 16-17-én, 19 órai kezdettel.
Cím: Budapest, Marczibányi tér 5/a.
Belépő: 600HUF
Figyelem! Az előadás portugál nyelvű! :-)

Ajánló (szintén köszönet Urfi Petinek!) és szereposztás:

Vagy a kőfejtő, vagy a segély. Nincs más út a kis észak-magyarországi faluban. A férfiak mind ott dolgoznak, a kőfejtő adja meg a napok ritmusát. Igen, pillanatfelvétel a rendszerváltás utáni magyar valóságról, de ez csak a háttér.
Az előtérben Géza, az autista fiú, akit egy új biztonsági előírás kiszakít a biztonságos burokból, amelyben élt: dolgozni megy ő is, mint az apja, mint a többiek. Egyszerű kérdéseivel megkaparja azt a vastag felszínt, amit a megkeseredettség, a megszokás és az alkohol vont az a falusiak köré, mintha valami szeretetféle is keletkezne a sűrű bazmegezés közepette – kérdés, hogy ez mire elég.

A kényszeresen ismételgetett mondatok költészete úgy fordul tragédiába, hogy közben sokszor nehéz eldönteni, sírjunk vagy nevessünk.

Géza: BATA PÉTER
Rózsika néni, Géza anyja: VARSÁNYI KATA
Banda Lajos, munkás a kőfejtőben: SÉRGIO GOMES
Herda Pityu, munkás a kőfejtőben: BORBÁTH PÉTER
Laci, főnök a kőfejtőben: SZÉKELY SZABOLCS
Szomszéd férfi, munkanélküli: KIRÁLY SZABOLCS
Szomszéd nő: ASPIRÁN KATA
Marika, bolti eladó: CLARA RISO
Krekács Béla, kocsmai ember: URBÁN BÁLINT
Vízike, kocsmai nő: VÉGH ANNA
Karesz, buszsofőr: URBÁN BÁLINT

Ficha técnica
Szöveg: Háy János
Fordítás, adaptáció, kellékek és díszlet: REI RUDOLFO
Rendező: Clara Riso
Hang és fény: Nagy Dóra
Plakát és logo: Diogo Tavares – fanq design

Menino Géza - Gézagyerek webposzter

Kicsiny társulatunk, a Rei Rudolfo Teatro Ambulante, azaz a Király Rudolf Vándorszínház, nagy erőkkel próbál, és második születésnapján a Zöld Macska Diákpince színpadán Budapest városában, bemutatja a Bom Quijote (Bom Quixote) című darabot portugál nyelven!
Figyelem! A darab “Tasnádi István: Világjobbítók” című művének adaptációja, tehát a (csak) magyar nyelvű közönségnek is ismerős lehet!

      Pontos időpontok:

November 27.

      csütörtök, 19ó;

November 30.

      vasárnap, 17ó

 

    Szeretettel várunk mindenkit! :-)

Ajánló (Clara Riso és Urfi Péter tollából)

Sokáig hittük: a szélmalomharcnak befellegzett.

De úgy tűnik, ma újra van mitől félniük a nemes hölgyek bántalmazóinak, az örök eszményeket lábbal tipró gazoknak. Valahol Budapest legmélyén, Kriston Géza ex-könyvtáros a börtönből indul kalandos útra, urbánus szélmalmokat rohamoz; oldalán hűséges kísérője és cellatársa, Tököli, az érző szívű nepper, aki sorozatos és sajnálatos félreértések következtében állandó vendége a büntetés-végrehajtásnak. Dulcineia, azaz Mária, közalkalmazott, a mellékest reklámszerepléssel keresi meg.

A két jóbarát vándorlásai során megelevenedik a pesti utca: csavargó, rendőr, szemetes, kitartott prosti, kidobott férj, showman és fodrász világvége előtti kavalkádja…

Bom Quixote

Mielőtt folytatnám a beszámolót, hadd jegyezzem meg, hogy a csapat nagyban hálás mindenkinek, akik segítettek a munkában: anyukák, apukák, Marcos, Clara, Balázs, Bori, Bea, Nándi, Gábor és mindenki, aki egy kicsit is hozzánk járult!
Obrigadíssimo!
Na, és a darab. Dóra Taberneira lett, mert ugyebár csak két fiú volt a csapatban. Így néhol természetesen át kellett írni a szöveget, de körülbelül ennyi. Aztán Cunha/Bece szerepe volt a legkritikusabb – Petinek meg kellett tanulni elejétől, kábé egy-másfél hónap alatt, mert akkor esett ki az előző srác, és Peti addig Csipesz volt. Csipesszel poénok vesztek el, de átvett néhányat a felesége, aki Jucika néven futott. Papoila/Masni-t Varsányi Kata alakította, az új Cunhával nagyot alakítottak, jól működött a színpadon. S nekem volt a legkönnyebb, mert én végig Nabo voltam! Még Fehérvárcsurgóra eljött velünk június elején egy Nándi nevű srác, aki portugálos és színházi múlttal bír, s később is eljött próbára, nekem nagyon sokat segített. Cunha felesége egy az egyben kimaradt, csak néhány szóval utaltunk arra, hogy jött és elment. De valószínűleg előadjuk a közeljövőben a bővebb változatot, amibe vissza lehet rakni – ha találunk elég szereplőt…

Úgy kezdtük, hogy egy jelképes tükör előtt bemutattuk a legfőbb szereplőket: Taberneira, Nabo, Papoila és Jucika sorrendben. A Tabi felvette a kötényét, Nabo pedig feszitett néhányat az izomtrikójában, plusz alaposan megmutogatta a műtetkóját, amit az előadás előtt néhány perccel applikált a jobb muszklijára. Papoila igazgatott magán valamit és letörölte a tükröt, Jucika meg csámpázott néhányat félrészegen. Na, innentől kezdve meg is nyertük a közönséget, nagyon jól fogadtak minden poént.
Tényleg a legjobb az volt az egészben, hogy a legtöbb beszóláson nevettek, a blackoutokkor tapsoltak és nevettek, nem is tűnt fel belülről, hogy ilyen vicces. Persze lehet, hogy nem az, de a közönség meglátta benne ezt, és ez nekünk jó! Engem igazából spanolt a dolog, hogy néha hatásszünetet kell tartanom, hogy lehessen hallani a következő mondataimat :-)))

Másik nagyon nagy poén volt, ami Cunhának még az utolsó fő-technikai próbán jutott eszébe. Egyik jelenetben ülnek Papoilával a tóparton, és a tengerről meg a portugálokról terel neki, milyen a naplemente, a tenger, a saudades. Szereztünk két zenét, egy ilyen nyúédzses ezoterikus tengerhang, meg egy gitáros portugál dallam. S amikor Cunha a megfelelő részekhez ért, kicsettintett egyet a technikusnak, aki erre a jelre elindította az éppen odavágó zenét – ez szerintem őrült jól sikerült.
Főpróba a “tóparton”
Amikor nem voltam a színpadon, hátulról, avagy elölről azon mulattam elfojtott nevetéssel, ami a színpadon éppen zajlott. Zé ott állt a folyosón, mellettem, öröm volt nézni, ahogy nevet és mosolyog a dolgon! Nagyon nagy élmény!

Aztán aktualizáltunk is, elég sikeresen. Az első az én szövegemben volt, a másik a Cunháéban. A Peixoto darabból tanultunk egy tipikusan alentejo-i szót: bocanço, ami csókot/puszit jelent. Na, és nekem úgy kezdődött a szövegem, hogy:
Olá, minha lindinha, posso beijar-te a mão?
Ez helyett lett:
Olá, minha lindinha, posso dar-te um bocanço?
Nevetés, nevetés…
:-)
Ez kicsit lopás volt persze, de meg lehet magyarázni.. Ugyanis a darab elején, amikor Nabo nyomul, azzal próbálkozik, hogy tele hold volt. Erre Papoila kijavítja, hogy teli. Ezt Clara ötlete alapján alentejo kiejtéssel próbáltuk utánozni, ott ugyanis úgy mondják a cheia-t, hogy chêêa. Szóval ehhez pont illett a bocanço. Sajnos Peixoto pont ezt a részt lekéste, de visszahallotta, hogy mi történt!
A másik meg a Brecht darabból lett kölcsönözve. A darab arról szólt, hogy kicsoda is valójában az ember. Egy tengerészt vagy hajórakodót beöltöztetnek katonának; eredeti neve Gally Gay, katonaként pedig Jeriah Jip (a nevek helyesírásáért nem vállalok felelősséget). Cunha meg szintén a tó mellett, miután Nabo alaposan megráncigálta és leordibálta, hogy hagyja békén Papoilát, azzal hozakodik elő, hogy ha így veszélyes a kocsmába menni, majd beöltözik Télapónak, vagy Elvisnek, és ha már így alakult, berakta azt is, hogy Jeriah Jip. Eltartott néhány másodpercig, amig leesett a közönségnek, de megérte belerakni!
És még egy kép próba közben:
Papoila, Cunha és Satã

Erről jut eszembe: Sátán! Amikor öten maradtunk a lisszaboni előadásra, elgondolkodtunk, hogy mi legyen az egyébként mélységesen passzív és alkoholista Sátán alakjával. Itattuk volna a darab alatt, és néha közbeszólhatott volna – akár oda nem illően is – hogy “Como sempre”. Sajnáltuk volna kihagyni, ezért úgy döntöttünk, hogy kérünk a szervezőktől egy próbababát. Ez bizonytalan volt egy ideig, így beszéltünk Gáborral (Dóra volt tanítványa), aki épp Lisszabonban volt, hogy ugorjon be erre a megtisztelő szerepre. A szervezők azonban megleptek: sikerült felhajtaniuk egy próbababát, s ilyenformán már nem akartunk visszakozni. Elvesztettük így Gábort, de volt egy baba-Sátánunk. Egészen más dimenzióba került így a darab!

petic/nabo

Címkék: ,

2021. június
h K s c p s v
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930