Portugália: portugál kultúra, zene, nyelv, utazás

Archive for the ‘Lisszabon’ Category

A hivatalos források szerint a mai nap, július 23-a a fado királynőjének születésnapja. Ő maga mindig július elsejét tartotta annak, de a lényeg, hogy a megemlékezés mindenképpen aktuális (Wikipedia életrajz).

Stílusosan ünnepeljünk hát fado-val!

Az első link egy válogatásalbumhoz vezet – spanyol kiadás, ezért a dokumentáció helyesírása nem teljesen tökéletes.  Mini életrajz, album fotók, angol nyelvű leírás is található a csomagban, minden érdeklődőnek szeretettel ajánlom!

A második link pedig egy modern projekt: mai zenészek, előadóművészek reflektálnak Amália zenei örökségére. A kísérletező zenét kedvelők itt előnyben vannak, de ez is érdekes zenei anyag.

Kellemes zenehallgatást, és Boldog Születésnapot!

Amália Rodrigues - Tudo Isto É Fado

Címkék:

A napi sajtó ismét közölt egy cikket Portugáliáról, ezúttal a “téli nyaralás” témájában. A képet/cikket ismét Blaskó Rékának köszönhejtük és persze Miklós Gábornak a cikk írójának.

Sokan csodálkoztak azon, hogy mi decemberben utaztunk Portugáliába. Pedig a kontinens e délnyugati csücskében a tél alkalmas városnéző, kultúratapasztaló kirándulásra…. az előrejelzés erre az időszakra 12-19 fokos nappali hőmérsekletet ígért. Különösen az ország legdélibb tartományában Algarvéban. És valóban ebben a kellemes karácsonyi időben például fel lehetett keresni Cabo do Sao Vincentét, Európa legdélnyugatibb csücskét, ahol egy közeli homokos strandon a gyerekek kagylókat, csigahéjakat is gyűjthettek. Volt, aki napozott is ott, s láttunk egy merész szörfözőt is.

Cabo de Sao Vicente, Európa legdélnyugatibb csücske

Cabo de Sao Vicente, Európa legdélnyugatibb csücske

A fotón a jó öreg európai kontinens leges-leges-legdélnyugatibb csücskét , azaz Cabo de Sao Vincente-et láthatjátok. Hát nincs nagy tömeg télen. :)

Hogy juthattok el Portugália eme csücskébe? Sztráda EN 268.

Cabo de Sao Vicente, Portugália térkép

Cabo de Sao Vicente, Portugália térkép

A teljes cikket itt olvashatjátok, a fotót is innen vettük át, de eredetileg az imagesofportugal.com oldalról származik.

Címkék:

Pascal Mercier regényét, ami 2004-ben Nachtzug nach Lissabon (azaz Comboio Nocturno para Lisboa, vagyis Éjszakai vonat Lisszabonba) címmel jelent meg, már régóta magasztalja a kritika, állítólag a fordítás kissé gyatra lett, de maga a regény ‘olyan mint egy álomszerű Wong Kar Wai film’, bár az amcsi kritikusok szemével ‘nagy hévvel túl hosszúra íródott’ ‘ehhez türelmesebb európai olvasók kellenek’ (további kritikák itt)

Na ennyi bevezető után, íme az egyik olvasónk, Dicső Norbert beszámolója és egy kiemelt részlet a regényből:

A portugál varázsa / O feitiço do português

Az idézet Pascal Mercier, Nachtzug nach Lissabon ( Comboio Nocturno para Lisboa) című regényéből való. A könyv még nem jelent meg magyar fordításban, portugálban viszont már igen, ezért az eredeti németből fordítottam le.

»Was ist Ihre Muttersprache?« hatte er sie vorhin gefragt.

»Português«, hatte sie geantwortet.

Das o, das sie überraschend wie ein u aussprach, die ansteigende, seltsam gepreßte Helligkeit des ê und das weiche sch am Ende fügten sich für ihn zu einer Melodie, die viel länger klang, als sie wirklich war, und die er am liebsten den ganzen Tag lang gehört hätte.

»Mi az anyanyelve?« kérdezte az imént tőle.

»Portugál«, válaszolta.

Az o, amit meglepően mint egy u ejtett ki, az ê emelkedő, különösen megszorított világossága és a lágy s a végén egy olyan dallammá állt számára össze, ami sokkal hosszabban hangzott, mint amilyen valójában volt, és amit a legszívesebben egész nap hallgatott volna.

A könyvben szereplő tanárnak annyira megtetszik a nyelv hangzása, hogy részben ez is arra ösztönzi, hogy csapot-papot otthagyva útra keljen Lisszabonba. És higgyétek el, tényleg elég hallani a nyelvet és máris függővé válik az ember. Sokan kérdezik tőlem, hogy mennyire hasonlít a spanyolhoz? Én ilyenkor mindig azt mondom, hogy kiejtésében szerintem semennyire, bár ők eléggé jól megértik egymást úgy is, hogy mindenki a saját anyanyelvén beszél. Nekünk magyaroknak ez furcsán hangzik, de tényleg működik. Mivel Magyarországon a spanyol jóval ismertebb, ezért sokan feltételezik, hogy hasonlít hozzá. Nyelvtanában biztosan, mivel egy nyelvcsaládhoz tartoznak, azonban egy laikus első hallásra biztosan nem tudná hová tenni. A sok „erős” hang, a mássalhangzó torlódások valamelyik szláv nyelvre emlékeztetnek, azonban különös dallama, érzékisége elárulja, hogy latin nyelvről van szó.

Kívánom mindenkinek, hogy megismerje és megszeresse ezt a selymesen szép nyelvet!

Elsőre, sőt, sokadik hallásra is zavarba ejtően sokféle kávéelnevezést használnak a portugálok. Második utam után némileg letisztult a helyzet. Kávé nélkül szinte nem is teljes egy étkezés sem, ezeken kívül pedig egy beszélgetés kiváló kísérője. Nem ritkán az éjszaka kellős közepén is isznak egyet, függetlenül attól, hogy ébren akarnak-e maradni, vagy nem. Kiegészítésképpen a miniszótárunkhoz, az aposztróf a hangsúlyos szótag előtt áll.

(um) Café (ká’fe): ez az eszpresszót jelenti, ha csak café-t kérünk, erre számítsunk. Kicsi, de erős.

(uma) Bica: Ezt Lisszabonban használják leginkább, egyenértékű az eszpresszóval. Állítólag onnan származik a neve, hogy eleinte a portugáloknak erős volt ez a kis kávé csak úgy magában, és azt mondták, hogy Beber Isto Com Açúcar, azaz hogy ezt cukorral kell inni.

(um) Cimbalino (szimba’lino): ugyanaz, mint a bica, csak Porto-ban. Ezt le kell ellenőriznem, hogy valóban használják-e még. Illetve írjátok meg, ha már hallottátok!

(um café) Pingado (pin’gádu): eszpresszó tejjel, a pingo, csöpp szóból.

(uma) Meia de leite (meia d’ lejt(ö): hosszú kávé tejjel, kb 1-1 arányban, csészében felszolgálva.

(um) Galão (ga’láo): ugyanaz, mint a meia de leite, csak kicsivel több és pohárban. A gallon szó bújik meg benne.

(um) Garoto (gár’ótu): Eszpresszó alapú, csak ebben több a tej, mint a kávé.

(um) Pingo (pingu): A garoto Porto-ban.

(uma) Carioca de café (kari’óka de ká’fe): Nos, a források eltérően nyilatkoznak. Kevesebb vízzel, vagy kevesebb kávéval készül? Aki tudja az igazságot, szóljon!

Mielőtt folytatnám a beszámolót, hadd jegyezzem meg, hogy a csapat nagyban hálás mindenkinek, akik segítettek a munkában: anyukák, apukák, Marcos, Clara, Balázs, Bori, Bea, Nándi, Gábor és mindenki, aki egy kicsit is hozzánk járult!
Obrigadíssimo!
Na, és a darab. Dóra Taberneira lett, mert ugyebár csak két fiú volt a csapatban. Így néhol természetesen át kellett írni a szöveget, de körülbelül ennyi. Aztán Cunha/Bece szerepe volt a legkritikusabb – Petinek meg kellett tanulni elejétől, kábé egy-másfél hónap alatt, mert akkor esett ki az előző srác, és Peti addig Csipesz volt. Csipesszel poénok vesztek el, de átvett néhányat a felesége, aki Jucika néven futott. Papoila/Masni-t Varsányi Kata alakította, az új Cunhával nagyot alakítottak, jól működött a színpadon. S nekem volt a legkönnyebb, mert én végig Nabo voltam! Még Fehérvárcsurgóra eljött velünk június elején egy Nándi nevű srác, aki portugálos és színházi múlttal bír, s később is eljött próbára, nekem nagyon sokat segített. Cunha felesége egy az egyben kimaradt, csak néhány szóval utaltunk arra, hogy jött és elment. De valószínűleg előadjuk a közeljövőben a bővebb változatot, amibe vissza lehet rakni – ha találunk elég szereplőt…

Úgy kezdtük, hogy egy jelképes tükör előtt bemutattuk a legfőbb szereplőket: Taberneira, Nabo, Papoila és Jucika sorrendben. A Tabi felvette a kötényét, Nabo pedig feszitett néhányat az izomtrikójában, plusz alaposan megmutogatta a műtetkóját, amit az előadás előtt néhány perccel applikált a jobb muszklijára. Papoila igazgatott magán valamit és letörölte a tükröt, Jucika meg csámpázott néhányat félrészegen. Na, innentől kezdve meg is nyertük a közönséget, nagyon jól fogadtak minden poént.
Tényleg a legjobb az volt az egészben, hogy a legtöbb beszóláson nevettek, a blackoutokkor tapsoltak és nevettek, nem is tűnt fel belülről, hogy ilyen vicces. Persze lehet, hogy nem az, de a közönség meglátta benne ezt, és ez nekünk jó! Engem igazából spanolt a dolog, hogy néha hatásszünetet kell tartanom, hogy lehessen hallani a következő mondataimat :-)))

Másik nagyon nagy poén volt, ami Cunhának még az utolsó fő-technikai próbán jutott eszébe. Egyik jelenetben ülnek Papoilával a tóparton, és a tengerről meg a portugálokról terel neki, milyen a naplemente, a tenger, a saudades. Szereztünk két zenét, egy ilyen nyúédzses ezoterikus tengerhang, meg egy gitáros portugál dallam. S amikor Cunha a megfelelő részekhez ért, kicsettintett egyet a technikusnak, aki erre a jelre elindította az éppen odavágó zenét – ez szerintem őrült jól sikerült.
Főpróba a “tóparton”
Amikor nem voltam a színpadon, hátulról, avagy elölről azon mulattam elfojtott nevetéssel, ami a színpadon éppen zajlott. Zé ott állt a folyosón, mellettem, öröm volt nézni, ahogy nevet és mosolyog a dolgon! Nagyon nagy élmény!

Aztán aktualizáltunk is, elég sikeresen. Az első az én szövegemben volt, a másik a Cunháéban. A Peixoto darabból tanultunk egy tipikusan alentejo-i szót: bocanço, ami csókot/puszit jelent. Na, és nekem úgy kezdődött a szövegem, hogy:
Olá, minha lindinha, posso beijar-te a mão?
Ez helyett lett:
Olá, minha lindinha, posso dar-te um bocanço?
Nevetés, nevetés…
:-)
Ez kicsit lopás volt persze, de meg lehet magyarázni.. Ugyanis a darab elején, amikor Nabo nyomul, azzal próbálkozik, hogy tele hold volt. Erre Papoila kijavítja, hogy teli. Ezt Clara ötlete alapján alentejo kiejtéssel próbáltuk utánozni, ott ugyanis úgy mondják a cheia-t, hogy chêêa. Szóval ehhez pont illett a bocanço. Sajnos Peixoto pont ezt a részt lekéste, de visszahallotta, hogy mi történt!
A másik meg a Brecht darabból lett kölcsönözve. A darab arról szólt, hogy kicsoda is valójában az ember. Egy tengerészt vagy hajórakodót beöltöztetnek katonának; eredeti neve Gally Gay, katonaként pedig Jeriah Jip (a nevek helyesírásáért nem vállalok felelősséget). Cunha meg szintén a tó mellett, miután Nabo alaposan megráncigálta és leordibálta, hogy hagyja békén Papoilát, azzal hozakodik elő, hogy ha így veszélyes a kocsmába menni, majd beöltözik Télapónak, vagy Elvisnek, és ha már így alakult, berakta azt is, hogy Jeriah Jip. Eltartott néhány másodpercig, amig leesett a közönségnek, de megérte belerakni!
És még egy kép próba közben:
Papoila, Cunha és Satã

Erről jut eszembe: Sátán! Amikor öten maradtunk a lisszaboni előadásra, elgondolkodtunk, hogy mi legyen az egyébként mélységesen passzív és alkoholista Sátán alakjával. Itattuk volna a darab alatt, és néha közbeszólhatott volna – akár oda nem illően is – hogy “Como sempre”. Sajnáltuk volna kihagyni, ezért úgy döntöttünk, hogy kérünk a szervezőktől egy próbababát. Ez bizonytalan volt egy ideig, így beszéltünk Gáborral (Dóra volt tanítványa), aki épp Lisszabonban volt, hogy ugorjon be erre a megtisztelő szerepre. A szervezők azonban megleptek: sikerült felhajtaniuk egy próbababát, s ilyenformán már nem akartunk visszakozni. Elvesztettük így Gábort, de volt egy baba-Sátánunk. Egészen más dimenzióba került így a darab!

petic/nabo

Címkék: ,

Sziasztok!

Egy “gyors” beszámolót idemásolok a lisszaboni kis kirándulásunkról. Annának írtam eredetileg emailben..
Szereposztás (a megjelenés sorrendjében):
Taberneira: Nagy Dóra Judit
Nabo (Retek): Bata Péter
Papoila (Masni): Varsányi Kata
Jucika: Aspirán Kata
Cunha (Bece): Urfi Péter
Nagyon-nagy sikerünk volt, de olvassátok csak:

Annyira örültünk, annál is inkább, mert nagy meglepetés volt nekünk is a siker. Az előadás előtt csak egy-két elszórt megjegyzést kaptunk a próbák alapján, így fogalmunk sem volt, hogy ez most jó, vagy nem, vagy vicces, vagy érthetetlen. Ehhez képest szinte az első perctől kezdve, ahogy a színpadra léptünk, végig tapsolt és nevetett a közönség!
Szerencsénk is volt persze… Pénteken este mi voltunk az utolsók, ettől tartottunk, de végül talán ez is a kezünkre játszott. Aznap este a másik két darab nem feltétlenül volt szinház jellegű, az első majdnem inkább mjuzikel volt, a másik pedig egy regényből vett jelenet, szóval frissen hathatott egy színdarab. Egyébként csütörtökön is csak egy volt színdarab, mint olyan, a három előadásból.
Az egyik tanár az ELTE-ről, Rákóczi István, éppen Lisszabonban volt, s Clara írt neki. Aznap kapta meg az emilt, hogy szerepelünk, de gyors volt: írt Dórának sms-t, megjelent este, hozott még egy vendéget és egy üveg pezsgőt és bort… Meg külön gratulált a végén, csakúgy, mint az egyik főszervező színházi ember (Carlos Pimenta, többek között a Teatro Nacional Dona Maria II rendezője) :-)
Hú, legszívesebben elmesélném percről percre a darabot! Képzeld, szombaton éjjel még az utcán is leszólított valaki ötünket, ugyanis ismerte a cseheket, megnézte őket csütörtökön, aztán minket is pénteken. Azért ez már tényleg flash volt, épp csak autogramot nem kért.
Clara Brazíliában volt – még van is – egy konferencia miatt, így sajna nem láthatott minket élőben. De azóta már hallhatott igen kedvező visszajelzéseket, nagyon büszke lesz ránk. Megismerkedtünk a prágai, a krakkói, a salzburgi és a cáceres-i lektorokkal, így beindulhat vmi, Dóra már megelőlegezte, hogy folytathatnánk a munkát, a szervezkedést.
Fényképek – rengeteg van, persze rólunk városnézés közben a legtöbb, de a többi próba/előadás alatt is kattintgattam szorgalmasan. Nem biztos, hogy minden megmarad, mert a memóriakártyám vacakolni kezdett – lehet, hogy elveszett néhány éjszakai városkép, néhány arckép, és amit talán a legjobban sajnálnék, a Miradouro de Graça-ról… Volt ott egy aranyos idős pár, csak üldögéltek, komolyan, olyan lisszabonos volt, hogy majdnem elbőgtem magam.. Ha pedig tényleg elveszik erről a kép, akkor nem csak majdnem!

Minderről a Jornal de Letras-ban készül egy összefoglaló, valószínűleg képekkel együtt, ugyanis egy lány végig fényképezett és riportokat is csinált. A programról annyit, hogy többek között voltunk a Teatro Nacional Dona Maria II-ban, ahol egy Brecht darabot láttunk franciául portugál felirattal, és nem aratott nagy sikert. Meg José Luís Peixoto (ő volt itt tavaly a Feira do Livro-n) egy darabját is láttuk, ami az Alentejo-ról szólt: öt fiatal színész alentejo-i öregeket játszott, tájszólásostul, mindenestül. Annyira gyönyörűen emberi darab volt! Mindannyian többször is megnéztük volna. De így is nagyon bennfentes jellege volt a programnak, a kortárs portugál irodalom és színház legnagyobb nevei és helyei között forgolódtunk – még Zé Maria (José Maria Viera Mendes) is megjelent a darabunkon, utána abszolváltunk egy igen görbe estét a Bairro Alto-ban. Hja..
folyt.köv!
peti/nabo

Az igazság viszont, pontosabban: már hónapok óta kemény munka folyik. De ezúttal megérett a dolog a közlésre, szóval közhírré tétetik:
Mi vagyunk a Király Rudolf Vándorszínház – Rei Rudolfo Teatro Ambulante! Február környékén alakultunk, a Camões Intézet keretein belül tevékenykedünk, vezetőnk Clara Riso, Nevető Klára. Csilli-villi logónk is van, méghozzá mindjárt kettő:

estudo_reirodulfo_final.jpg rei_rudolfo_rural_021.jpg
Ezek valamelyikét hamarosan szívünkön is viseljük, ízléses kis pólóra pingálva – köszönet Diogo-nak Lisszabonban!

Annyit még rólunk, hogy portugálul játszunk, első előadásunk – stílusosan – a Portugál című Egressy Zoltán darab adaptációja lesz, méghozzá Lisszabonban! Komolyan gondoltuk ezt a vándorszínház jelzőt…

És mások is komolyan gondolták, mert rövid élettörténetünk ellenére máris meghívást nyertünk egy színjátszó-találkozóra, arra megyünk e júliusban. Igazi multi-kultiban lesz részünk, persze erős portugál színezettel: horvát, cseh, lengyel, német, spanyol és magyar színjátszócsoportok élnek, élünk együtt (conviver!) néhány napig, megnézzük egymás és más színházak darabjait, találkozunk színészekkel, rendezőkkel…

Tartalmas programunkról, tapasztalatainkról ugyanitt hallhattok, até já!
petic

Nemcsak fapados járatokkal lehet Portugália fővárosát megközelíteni, hanem kellő lábikrával meg lelkesedéssel, bicóval is: itt egy igen értékes, térképpel, napi bontásban részletezett kerékpártúra-leírás BerkyZso oldalán: 2001-ben Budapestről tekert Lisszabonba. Szép teljesítmény. portugalia-map-bico.jpg

Azt mondja BerkyZso, ‘nézzük, mi a jó Lisszabonban!’ (részletek itt)
A nők, a villamosok, Elevador Santa Justa, fregatt, sörfesztivál (Castello), Óceánárium. Hát nem mindenkiben ugyanazt a nyomot hagyja Lisszabon, de ha valaki bicóval nekiindul, az már jelenthet valamit az ország vonzerejét tekintve…

Sebestyén Anna


2021. május
h K s c p s v
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31