Portugália: portugál kultúra, zene, nyelv, utazás

Rei Rudolfo em Lisboa II

Posted on: 2007 augusztus 6,

Mielőtt folytatnám a beszámolót, hadd jegyezzem meg, hogy a csapat nagyban hálás mindenkinek, akik segítettek a munkában: anyukák, apukák, Marcos, Clara, Balázs, Bori, Bea, Nándi, Gábor és mindenki, aki egy kicsit is hozzánk járult!
Obrigadíssimo!
Na, és a darab. Dóra Taberneira lett, mert ugyebár csak két fiú volt a csapatban. Így néhol természetesen át kellett írni a szöveget, de körülbelül ennyi. Aztán Cunha/Bece szerepe volt a legkritikusabb – Petinek meg kellett tanulni elejétől, kábé egy-másfél hónap alatt, mert akkor esett ki az előző srác, és Peti addig Csipesz volt. Csipesszel poénok vesztek el, de átvett néhányat a felesége, aki Jucika néven futott. Papoila/Masni-t Varsányi Kata alakította, az új Cunhával nagyot alakítottak, jól működött a színpadon. S nekem volt a legkönnyebb, mert én végig Nabo voltam! Még Fehérvárcsurgóra eljött velünk június elején egy Nándi nevű srác, aki portugálos és színházi múlttal bír, s később is eljött próbára, nekem nagyon sokat segített. Cunha felesége egy az egyben kimaradt, csak néhány szóval utaltunk arra, hogy jött és elment. De valószínűleg előadjuk a közeljövőben a bővebb változatot, amibe vissza lehet rakni – ha találunk elég szereplőt…

Úgy kezdtük, hogy egy jelképes tükör előtt bemutattuk a legfőbb szereplőket: Taberneira, Nabo, Papoila és Jucika sorrendben. A Tabi felvette a kötényét, Nabo pedig feszitett néhányat az izomtrikójában, plusz alaposan megmutogatta a műtetkóját, amit az előadás előtt néhány perccel applikált a jobb muszklijára. Papoila igazgatott magán valamit és letörölte a tükröt, Jucika meg csámpázott néhányat félrészegen. Na, innentől kezdve meg is nyertük a közönséget, nagyon jól fogadtak minden poént.
Tényleg a legjobb az volt az egészben, hogy a legtöbb beszóláson nevettek, a blackoutokkor tapsoltak és nevettek, nem is tűnt fel belülről, hogy ilyen vicces. Persze lehet, hogy nem az, de a közönség meglátta benne ezt, és ez nekünk jó! Engem igazából spanolt a dolog, hogy néha hatásszünetet kell tartanom, hogy lehessen hallani a következő mondataimat :-)))

Másik nagyon nagy poén volt, ami Cunhának még az utolsó fő-technikai próbán jutott eszébe. Egyik jelenetben ülnek Papoilával a tóparton, és a tengerről meg a portugálokról terel neki, milyen a naplemente, a tenger, a saudades. Szereztünk két zenét, egy ilyen nyúédzses ezoterikus tengerhang, meg egy gitáros portugál dallam. S amikor Cunha a megfelelő részekhez ért, kicsettintett egyet a technikusnak, aki erre a jelre elindította az éppen odavágó zenét – ez szerintem őrült jól sikerült.
Főpróba a “tóparton”
Amikor nem voltam a színpadon, hátulról, avagy elölről azon mulattam elfojtott nevetéssel, ami a színpadon éppen zajlott. Zé ott állt a folyosón, mellettem, öröm volt nézni, ahogy nevet és mosolyog a dolgon! Nagyon nagy élmény!

Aztán aktualizáltunk is, elég sikeresen. Az első az én szövegemben volt, a másik a Cunháéban. A Peixoto darabból tanultunk egy tipikusan alentejo-i szót: bocanço, ami csókot/puszit jelent. Na, és nekem úgy kezdődött a szövegem, hogy:
Olá, minha lindinha, posso beijar-te a mão?
Ez helyett lett:
Olá, minha lindinha, posso dar-te um bocanço?
Nevetés, nevetés…
:-)
Ez kicsit lopás volt persze, de meg lehet magyarázni.. Ugyanis a darab elején, amikor Nabo nyomul, azzal próbálkozik, hogy tele hold volt. Erre Papoila kijavítja, hogy teli. Ezt Clara ötlete alapján alentejo kiejtéssel próbáltuk utánozni, ott ugyanis úgy mondják a cheia-t, hogy chêêa. Szóval ehhez pont illett a bocanço. Sajnos Peixoto pont ezt a részt lekéste, de visszahallotta, hogy mi történt!
A másik meg a Brecht darabból lett kölcsönözve. A darab arról szólt, hogy kicsoda is valójában az ember. Egy tengerészt vagy hajórakodót beöltöztetnek katonának; eredeti neve Gally Gay, katonaként pedig Jeriah Jip (a nevek helyesírásáért nem vállalok felelősséget). Cunha meg szintén a tó mellett, miután Nabo alaposan megráncigálta és leordibálta, hogy hagyja békén Papoilát, azzal hozakodik elő, hogy ha így veszélyes a kocsmába menni, majd beöltözik Télapónak, vagy Elvisnek, és ha már így alakult, berakta azt is, hogy Jeriah Jip. Eltartott néhány másodpercig, amig leesett a közönségnek, de megérte belerakni!
És még egy kép próba közben:
Papoila, Cunha és Satã

Erről jut eszembe: Sátán! Amikor öten maradtunk a lisszaboni előadásra, elgondolkodtunk, hogy mi legyen az egyébként mélységesen passzív és alkoholista Sátán alakjával. Itattuk volna a darab alatt, és néha közbeszólhatott volna – akár oda nem illően is – hogy “Como sempre”. Sajnáltuk volna kihagyni, ezért úgy döntöttünk, hogy kérünk a szervezőktől egy próbababát. Ez bizonytalan volt egy ideig, így beszéltünk Gáborral (Dóra volt tanítványa), aki épp Lisszabonban volt, hogy ugorjon be erre a megtisztelő szerepre. A szervezők azonban megleptek: sikerült felhajtaniuk egy próbababát, s ilyenformán már nem akartunk visszakozni. Elvesztettük így Gábort, de volt egy baba-Sátánunk. Egészen más dimenzióba került így a darab!

petic/nabo

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

2007. augusztus
h K s c p s v
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  
%d blogger ezt szereti: