Rövid beszámoló a tegnapi koncertről:
Egy klasszikus csavarral néhány órával a koncert előtt mégiscsak jegyhez jutottam, ugyanis az érdeklődés akkora volt, hogy lemaradtam a jegypénztáras megoldásról. Jó árat fizettem, jó helyre kerültem, jól szórakoztam!

A szórakozás szó azonban nem minden, teljeskörű élményben lehetett része mindenkinek az első gitárpengetéstől az utolsó taps elhangzásáig. Nem hallgattam meg minden albumát a koncert előtt, de a meglévő ismeretből és a setlist segítségével be lehetett azonosítani a számokat.

Ha két jelzővel akarom összefoglalni az élményt, akkor először a személyes és az aranyos jut eszembe. Személyes, mert gyermekkori emlékeket idézett, a többi fellépőkről tudhattunk meg érdekességeket, mindenki megszólítva érezte magát, Mariza külön köszöntötte a jelenlévő portugálokat, évelődött a zenekar tagjaival, a többször is elhangzott család kifejezésbe a közönséget is bevonta. Nem sok szupersztárt láttam/hallottam élőben, de ez bizonyára ritkaság! Aranyos pedig azért, mert a diva táncra perdült, érzékletes mozdulatokkal kísérte a szöveget, kezet fogott az első sorban ülőkkel, és tőlem 5 méterre énekelte el ajándékként, titokként a “You are so beautiful” című számot.
A legárulkodóbb gesztusa talán az volt, amikor a színpadra lépéskor láthatóan elámult a teltház látványától, és ezt a csodálkozást végig megőrizte, bennünk is felkeltette.

A kritika helyett inkább áradozás lett a beszámolóból, de hát a dallamok még mindig a fülemben csengenek! A végső tanulság pedig az, hogy legközelebb – reméljük lesz legközelebb! – hamarabb kell jegyet szerezni, és minél előrébb ül az ember, annál jobb.. :-)